Amikor óvodában

• a melletted lévő ágyon feküdtem, a kezünk összeért, az óvó néni meg elhúzta a fekhelyed,
• megpusziltam a csizmád, és anyu leszidott, hogy bolond vagyok.

Amikor általános iskolában

• hóvirágot kaptam tőled nőnapra, de délutánra mind elveszett,
• a pad alatt összemértük a lábunk, és azt mondtad, te magasabb leszel,
• azt írtad : „ne szój hozám soha”, és én őriztem a leveled fél éven át.

Amikor gimnáziumban

• engedted, hogy erősen megbokszoljalak, aztán kinevettél : „ gyenge vagy Kislány”.
• rám kacsintottál a folyosón, én meg zavaromban sántítva mentem tovább,
• megkérdeztem, mit akarsz tőlem, te meg rá vágtad, : „semmit”,
• titokban mentem fel hozzád, de annyira nyikorgott az ágy, hogy nevetésbe torkollott a szeretkezés,
• nálam maradt a pulóvered, s azzal aludtam, hogy beszívhassam illatod.

Amikor felnőttként

• minden nap áttekertél kerékpárral hozzám, és órákig búcsúzkodtunk a kapuban,
• megírtam helyetted a házi dolgozatot, és ötöst kaptál,
• rád öntöttem egy pohár almalét, mert azt mondtad, nem merem megtenni,
• megvettem az első kutyám, és beengedted az ágyba, mert annyira zokogott,
• összevesztél anyáddal, mert nem tetszettem neki,
• eladták felőlünk az albérletet, és együtt sírtunk, hogy a vizslánkkal mi lesz,
• nem akartál a szülésre bejönni, de megsajnáltál a fájdalmak miatt, amikor előbukkant a csemete, hullottak a könnyeid,
• a diplomaosztóm után kijelentetted: „te voltál a legszebb”,
• azt mondtad, szerelmes lettél, elköltözöl, s őrjöngve rohangáltam le, föl, mert nem tudtam mi lesz velem,
• a válóperes tárgyalásra együtt várakoztunk a folyosón,  és azt mondtad: „nyugi”,
• először beszéltünk telefonon, a hangodról tudtam, most már csak ezt akarom hallani,
• megzenésítetted a versem, és amikor elénekelted, képtelen voltam megszólalni,
• a vonatállomáson felkaptál a karodba, és forogtunk percekig,
• azt írtad éjszaka sms-ben : „szeretlek szívem”,
• megmelegítetted a lábam a takaró alatt, és reggelig összebújva aludtunk,
• daraboltad az ebédhez a húst, én meg bámultam, mintha sosem láttam volna még ilyet,
• a koncerten lenéztél rám a színpadról, és éreztem, hogy most nekem szól a dal,
• ágyat készítettél, abban aludtam egy évig, pedig nyikorgott és ronda volt,
• megkergettél a hóban, elestünk, és a nevetéstől nem tudtunk felállni,
• azt mondtad, már csak barátként szeretsz, és királylányt akarsz keresni,
• visszaküldted a holmimat, és kifizetted az összes számlát, amit kértem.

Minden szóban, minden nevetésben, minden sírásban, minden ölelésben, minden ajándékban, minden veszekedésben minden rátalálásban, minden szenvedésben, minden elválásban, minden egyesülésben, minden viharban, minden napsütésben, minden időben minden térben, minden mesében, minden képben, minden arcban, minden névben azt szerettem csak, ami vagy: FÉRFI.