Nemrég olvastam egy sok éve társat kereső férfi blogjában az alábbiakat:

„Én nem vágyom tengerpartra, boros gyertyafényre, mozira, idegen tájakra — így aki ilyeneket ír, feltételezem, hogy ez fontos az életében — kattintok tovább… Nekem nagyon fontos a praktikus alkotás (egyszerű ház, kályha…), az önismeret, a szabadság, felelősség magamért. Ilyesféle energiákhoz keresek társat, hisz a legtöbb örömöt ilyenekben élem meg. De ilyesféléket szinte senki nem emleget. Ennyire fura lennék, vagy másképp kommunikál a világ?”

Utolsó reggelink együtt. A sokfős csoport után vasárnap csak hárman maradunk a Biofalu Vendégházában, önkéntesként. Zsuzsa, férje Daniel, és jómagam. A házaspár Franciaországból érkezett, évek óta visszatérő vendégek itt, hol pihenni, hol segíteni jönnek.

Minden tiszta.  Három nap alatt az összes ágyat újrahúztuk, bevetettük, az ablakokat, tükröket, csempéket, járólapokat ragyogóra töröltük, a használt ágyneműk nagy részét kimostuk, megszárítottuk, hajtogattuk. A folyosók, lépcsők csillognak, villognak. Várják az új érkező csapatokat.