Szürke, ködös, nedves, nyálkás reggelre ébredek ezen a november végi napon. Még csak félig nyitom ki a szemem, amikor átszalad rajtam a gondolat: „be kell regisztráljak”.

Nem először történik ez meg velem azóta, amióta második nagy ő búcsút intett azzal, hogy adjunk esélyt magunknak és egymásnak egy boldogabb élet megteremtésére.

Időszakosan jelentkezik a regisztrálhatnékosdi, párkereshetnékesdi, vagy inkább pártalálhatnékosdi. Ilyenkor aztán uccu neki, belevetem magam az internetes társkeresés élvezeteibe. Már, ha vannak olyanok. Magát a koránál sokkal fiatalabbnak gondoló, középkorú, társasággal, társasági élettel nem rendelkező nőként egyéb helyeken nincs módom ismerkedni. Mondjuk, kérdés, hogy itt van-e.