A hétvégéim jó ideje hasonló forgatókönyv szerint zajlanak.

Sok lelkes tervvel a fejemben és szívemben ébredek. Most épp a „Te magad légy a változás, amit látni szeretnél a világban” közhellyé süllyedt Mahatma Ghandi idézettel pattanok ki az ágyból. Mert igen, változni, és változtatni kell. Elég egy aprósággal kezdeni, szépen jönnek majd a lépések egymás után, és egyre nagyobb és nagyobb horderejű dolgok következnek be.

Például valamennyi idő elteltével rend lesz a lakásban, ha teszek érte.  A lendület először a hűtőnél törik meg, mert bár tele van mindenféle tápláló, egészséges falatokkal, megint, mint két napja mindig a sütivel félig telt tepsin akad meg a szemem. Kiveszem. Aztán hozzá az utolsó tiszta villát a fiókból. Belemerítem a csokis-kávés krémbe, a fekete piskótába és a nyál összefut a számban. Még mindig finom. Nem szabad ezt kidobni. Mekkora nagy pazarlás volna, ha hagynám összeszáradni, vagy megpenészedni. Két széles csíknyi elfogy. Még így is negyed részig az edény.