A több hétig tartó hőség után végre lehűlést, esőt, vihart jósoltak éjszakára. Nyitva hagyom az erkély ajtaját, várva a felfrissülést, majd lefekszem. Mivel az ágyam az ablakhoz közel van, jogosan bízhatok benne, hogy végre forgolódás, ki-be takarózás, izzadás nélkül sikerül eljutnom a reggelig, hisz élesben kapom majd a hideget.

Valamikor éjszaka meg is érkezik a front, félig megébredve hallom a távoli mennydörgést, és közelről érezem a lábamon a jóleső, hűvös fuvallatot. Elégedetten fordulok a másik oldalamra, hogy folytassam a jól megérdemelt alvást.

Késői ebédhez készülődünk suli és munka után. Amíg felteszem a tésztát főni, és elkészítem az uborkasalátát, gyermekecském vicces videókat néz a telefonján, és mutogatja őket nekem is.

Erősen korog már a gyomrom, mire végre asztalhoz ülünk. Olyan lelkesen csúsznak be a szánkba a finom falatok, hogy nem sokat beszélünk, inkább élvezzük a paprikás csirke zamatát.

A félkilences félhomály már beköszöntött. Nem szívesen mozdulok ki a lakás valósnak vélt biztonságából. A közvilágítás csak arra jó, hogy észrevegyem a vadászó, cikázó denevérek kontúrjait, és sikongassak tőlük magamban, mert tudom, az igazi célpont én vagyok.

Csakhogy akinek kutyája van, annak akár tetszik, akár nem, menni kell még a lefekvés előtti utolsó ürítések természet közeli elvégzésének elősegítése érdekében.