A félkilences félhomály már beköszöntött. Nem szívesen mozdulok ki a lakás valósnak vélt biztonságából. A közvilágítás csak arra jó, hogy észrevegyem a vadászó, cikázó denevérek kontúrjait, és sikongassak tőlük magamban, mert tudom, az igazi célpont én vagyok.

Csakhogy akinek kutyája van, annak akár tetszik, akár nem, menni kell még a lefekvés előtti utolsó ürítések természet közeli elvégzésének elősegítése érdekében.

Szóval, állok az utcánk sarkán, a hársfák alatt és várom, hogy ebem kiszimatolja magát, és vizeljen párat, amikor az egy szem üres helyre beparkol egy kocsi. Dübörgő zenétől hangos, rezonál, zizeg az egész. Nem szeretem az ilyet, mert egyből rosszarcú embereket sejtek az utastérbe. Lámpáját lekapcsolja, de nem száll ki senki, a motor jár. Mindenféle megfordul a fejemben. Emberrablók, és most mérik fel, én vagyok-e a célszemély. Szervkereskedők, és épp tesztelik, alkalmas vagyok-e donornak. Betörők, rablók, akik arra várnak, hogy valamelyik lépcsőházból jöjjön a kolléga a zsákmánnyal. Terroristák, akik arra készülnek, hogy idő előtt átsegítsék az itt élőket a túlvilágra.

A kutya teljesen bele van feledkezve az egyik fa tövébe (tudom, ők így olvasnak, s talán épp egy izgalmas krimi van kibontakozóban), nem tudom arrébb rángatni, pedig érzem, nem lesz ennek jó vége.

Felbukkan valaki a játszótér melletti járdán. Csak azt látom, hogy magas, hímnemű, baseball sapkás, a nadrágja néhány számmal nagyobbnak tűnik, mint viselője, mert lóg az ülepe. Közeledik felénk, mozgása magabiztos, erőt sugárzik a lénye.

Szóval erre várnak. Ez a banda hiányzó tagja. Igyekszem feltűnés nélkül arrébb osonni, mintha hirtelen nekem is sürgős teendőm akadna a fa alatt. Édes kedvenc állatom azonban meggondolja magát, és a közeledő fickó felé indul el, nagy farok csóválás közepette.

Az pedig megáll, visszanéz arra, ahonnan jött, és elkiáltja magát:

– Szeretlek anya, aludj jól!

Egyik erkélyről női hang válaszol:

– Én is szeretlek kicsim, érezd jól magad!

Ahogy elhalad mellettünk, megsimogatja a vizslám fejét, felém fordul:

– Jó estét!

Az autóban ülő felkapcsolja a belső világítást, s a halovány fénynél körvonalazódik egy negyvenes férfi kontúrja. Az ajtó nyitásakor hallom,  hogy a leendő utas apának szólítja. Beül, megölelik egymást, és a zene ritmusára elgurulnak.

Szorongásom láncainak szemei szétnyílnak. Gúnyos kacajnak tűnő csilingeléssel hullanak a száraz falevelek közé a porba.