Egy ideje morzsolgatok magamban egy mondatot. Nem tudom, olvastam -e valahol, vagy a saját elmémből pattant ki, de tetszik. Így hangzik : „Szép az, amit szépnek látok”.

Ezzel vagyok. És nézelődök. És minél tovább nézelődök, annál szebb. Minden.

A lakásom szokás szerint egy szemétdombra hasonlít leginkább, én meg ülök a közepén. Első nekifutásra borzasztó ezzel szembesülni, mert valami egészen mást szeretnék várni magamtól. Rendet, rendezettséget, szabályosságot.