A látszólagos boldogtalanságom mögött folyamatosan ott bujkál egy örömökre nyitott, játékos, pajkos, huncut kisgyerek… néha hagyom, hogy megmutassa magát.

Olyankor észreveszem a felhők mögött is ragyogó napot.

Olyankor meglátom a fűben rejtőző virágon az apró bogarat.

Olyankor fogócskázom a kutyával meg a széllel.

Olyankor megállok az esőben, hogy csiklandozhasson.