Amióta egy ismerősöm elmesélte, hogy délutános műszakból hazafelé tartva hogyan gabalyodott a kolléganője hajába egy denevér, és hogyan vágták ki azt onnan bicskával, az első, a félhomályban gyanúsan cikázva repkedő lény felbukkanásától az utolsó ilyen jelenetig, azaz tavasztól őszig, csak olyan felsőben vagyok hajlandó kimenni alkonyatkor, aminek van kapucnija.

Ma sem történik ez másképp. Vizsla kutyám utolsó egészségügyi sétájára fél nyolc tájékán indulunk, amikor a nap sugarai a horizonton integetnek, véres-fényes csíkot hagyva maguk után az égbolton.