Ugyan azt gondolom, hogy nem sok jelentősége van, milyen dátumot írunk, hisz a napok a létezésünktől függetlenül követik egymást, és mindegy, hogy mi, apró, kicsi földi halandók hogyan számozzuk éppen őket, azért a sok jókívánság, amit kaptam (talán őszintén szólva, talán csak egy sablon levélként továbbküldve) megmelengette a szívem, és a jó érzés továbbadására ösztönöz.

Köszönöm, hogy végigkísérted az évem.

Napok óta figyelem az internetet. Nem meglepő, hisz rendszeres szokásom ez. Özönlenek a karácsonyi jókívánságok, és képek a finomabbnál finomabb ételekről, a feldíszített fákról.

Egy pillanatra magával ragad a sodrás, és a lendülettel élve nekiindulok a világnak. Mert venni kell valamit. Mások is veszik. Vaj, liszt, cukor, kakaó, sajt, túró… sütök majd sütit. Rendes karácsonyt akarok. Bejglikkel, töltött káposztával, sült kacsával, édességekkel roskadozó asztallal.

És kellenek ajándékok, a mamának, a papának, a fiamnak. De mi is? Minek örülnének, mi hiányzik? Hiányzik valami? Valami kézzel fogható, használható, aztán eldobható?

A bevásárlóközpont parkolójában keringve, helyet nem találva ér véget az indulat – kedv.