Azt mondta cserét ajánl.
Hajamból elvette a selymes gesztenyét.  Adott helyette ezüstös hamut.
Szememből elvette a vidám ragyogást. Adott helyette szarkalábakat.
Számból elvette az önfeledt kacagást. Adott helyette tömést és koronát.
Nyakamból elvette a kecses ívet. Adott helyette  lógó tokát.
Melleimből elvette a rugalmas ringást. Adott helyette egy plusz megnyúlt méretet.
Derekamból elvette a hajlékony nádszálat. Adott helyette recsegést, ropogást.
Lábamból elvette a futni akarást.  Adott helyette narancsbőrt, foltokat.
Az életemből elvette az álmokat. Adott helyette éveket.

Az idő a csaló.

Arcom lassan takarja be pókhálóval. Szinte már fel sem ismerem magam. Keresem a régi mosolyt, a hajam puha barnaságát, szemem pajkos ragyogását, a szemöldököm ívelt vonalát.  Az anyajegy a bal orcán egy biztos pont. Igen, talán én vagyok. Egy megkopott verzióban.

Azt mondta megmutat valamit.
Hajamból elvette az ezüstös hamut. Megmutatta a selymes gesztenyét. Szememből elvette a szarkalábakat. Megmutatta a vidám ragyogást.
Számról elvette a tömést és koronát Megmutatta az önfeledt kacagást.
Nyakamból elvette a lógó tokát. Megmutatta a kecses ívelést.
Melleimből elvette megnyúlt méretet. Megmutatta a rugalmas ringást.
Derekamból elvette a recsegést, ropogást. Megmutatta a hajlékony nádszálat.
Lábamból elvette a narancsbőrt, foltokat. Megmutatta a futni akarást.
Képeimből elvette az éveket. Adott helyette egy másik ént.

A fényképész a szem.

Az fotókat nézve idegen az arc. Szinte már fel sem ismerem magam. Keresem a régi mosolyt, a hajam szürkeségét, szemem fakó fényét, szemöldököm kusza vonalát. Az anyajegy a bal orcán egy biztos pont. Igen, talán én vagyok. Egy javított verzióban.