Most, Karácsony közeledtével szeretnék ajándékot adni Neked.

Ne számíts eget verő, nagy meglepetésre. Se drága holmira. Nem jártam be a város összes üzletét miatta, és nem böngésztem órákig az internetet. Arra sem vettem a fáradtságot, hogy kitaláljak valami nagyszerűt, és kreatívan, két kezemmel megalkossam számodra. Egyáltalán semmit sem tettem érte. Csak ültem reggel a kocsiban munkába menet, és megszületett a gondolat, hogy ez az egyetlen megfelelő dolog, amit adhatok. Ennél tökéletesebb semmi sem lehet. Benne van minden, ami nekem fontos, ami lényeges, ami éltető.

Rád bízom, mit kezdesz vele. Ha nem tetszik,  túl sok, túl kevés, nem illik hozzád, nem az ízlésednek megfelelő, továbbadhatod valakinek. Nem fogsz megbántani, hisz lehet, hogy másnál majd örömet okoz, neki nagyobb szüksége van rá, mint Neked.  Ha elfogadod, talán megérinti a lelked. Esetleg büszkén viseled majd, eldicsekszel vele, hogy tőlem kaptad. Aztán, ha megszokod, hogy nálad van, mindennapjaid részévé teszed. Esetleg megkínálsz vele engem, vagy másokat néhanap. Arra kérlek csak, semmiképpen ne tedd el egy hátsó zugba porosodni. Ne hagyd, hogy álljon, megromoljon, beszürküljön, megfakuljon. Mert csak akkor ér valamit, ha használod. Ha tudomást sem veszel a létezéséről, akkor csak egy újabb, felesleges dísz lesz, ami semmire sem való. Amit elfelejtesz egy idő után, és vele együtt azt is, akitől származik.

Nem köntörfalazok tovább. Odaadom, bár karácsonyig még van idő. De most a tél, a hideg, a sötét, a bezárkózás idején inspirálhat téged. Ha barátkozol, ismerkedsz  vele, ízlelgeted, forgatod, nézegeted,  benned is megszülethet hasonló. Felteheted karácsonykor a fára,  a csúcs helyére, hogy beragyogja az ünnepet.

Egy szó az. Sejted, melyik? Ritkán használjuk. Nem eleget. Amikor meg igen, akkor sem mindig igaz, vagy van, hogy hátsó szándék búvik meg mögötte. Kicsit nehéz nekem is most kimondani, de ha már elhatároztam, megteszem.

SZERETLEK.

Igen. Téged.

Aki a gyermekem,
aki a szülőm,
aki a rokonom,
aki a szerelmem,
aki a barátom,
aki levelezőtársam,
aki a kollégám,
aki a szomszédom,
aki ismerősöm,
aki senkim  vagy.

SZERETLEK.

Mert ember vagy. Olyan, mint én, mégis teljesen más. Mert együtt vagyunk itt a Földön, ugyanúgy érkeztünk, és ugyanúgy megyünk majd el. Mert minden nap születik több millió isten gyermeke. És minden nap feláldoztatik ugyanennyi. Mert van itt valami közös feladat. Közös felvállalás. Közös sors.

Talán része az is, hogy kimondjuk, használjuk, életünk részévé tegyük, éljük ezt az egyszerű, elfeledett varázsigét….